Page 7 - Huszár Times - 2016. tavasz

Egy órával később, mire a tömegnek a végét már emberi szem nem látta, egy- egy köteg

papírral jöttek ki Vasváriék a nyomdából. Sokszorosították és német nyelvre is

lefordították a követeléseket és Petőfi versét. Kézről kézre adták, míg mindenkinek nem

jutott. Miklós is szorgalmasan osztogatta a lapokat honfitársainak és néha még el is

kiáltotta magát: Legyen béke, szabadság és egyetértés! Nem volt megállás, délután a

polgármesternél újabb tárgyalások folytak, aláírták a 12 pontot. Majd Táncsics Mihály,

politikai foglyot szabadították ki együtt. Senkit nem zavart haza sem az eső, sem a

hideg. Most, ma minden magyarnak valósággá vált a haza eszméje. A forradalom

megkoronázásaként este, a magyar nép kérésére, a Nemzeti Színházban előadták a

korábban betiltott Bánk bán darabot. Miklósnak földbe gyökerezett a lába, sose

gondolta volna, hogy ez a darab egyszer ennyit fog neki jelenteni. Látta már gyerekként,

de így még sose. Magyar kokárdás színészekkel. A fiatal jogász hallgató arcán könnyek

folytak végig, mikor felcsendült a Himnusz és a Szózat. A nagyérdemű együtt énekelt a

színészekkel. A társulat a Rákóczi indulóval búcsúzott és zárta le a magyar történelem

egyik meghatározó napját, ami elindított valamit, hogy pontosan mit, azt majd maga a

történelem fogja igazolni. Miklós a hazafias nótát fütyülve menetelt haza. – Ma

történelmet írtunk.

Írta: Elizabeth Grey

Március 15. - Diákként

Gondolom, mindenki tudja, mit ünneplünk márciu 15-én, de ha híján lennél ennek az
információnak, akkor segítek. Március 15-én az 1848/49-es forradalomról,
szabadságharcról valamint áldozatairól emlékezünk meg. Ma volt az iskolában ezzel
kapcsolatban egy műsor is. Mindenki kokárdával, fehér felsőben és sötét aljban állt az
iskola aulájában. Elénekeltük a magyar Himnuszt, bár én csak tátogtam, mivel fájt a
torkom. Utána volt színjátszás is arról, hogy mit jelent a haza. Ó, jut eszembe, minden
ilyen kisebb előadás előtt volt egy tömör összefoglalás, hogy mit fognak eljátszani a
"színészek", és ez ismétlődött. Volt alkalomhoz illő díszlet, háttérzene, kellékek, stb.
Ezek után jött, ami nekem igazán tetszett, a hatodikosok énekeltek egy dalt, amit most is
éneklek magamban (Magyarország c. dal). Ha mondanom kellene valami negatívat is, az
annyi, hogy kicsit hosszúra sikeredett. Ha tehetném, újból megnézzném.

Karikás Enikő