„Mikor meghallottuk, hogy lesz ez a verseny, nagyon szerettünk volna indulni rajta. Úgy gondoltuk, hogy lenne egy kis esélyünk, hogy bejussunk a döntőbe. Csábító volt az is, hogy ha esetleg megnyertük volna, még Németországba is kimehettünk volna, a csapat minden tagjának rendkívül élvezetes volt a felkészülés. Az első fordulóra elkészített kisfüzet szövegezése, illusztrálása és létrehozása annak ellenére, hogy sok időt vett igénybe rendkívül hasznos volt. A második forduló nekünk nem tetszett annyira, és féltünk, hogy azon sok pontot fogunk bukni. Amikor kiderült, hogy bejutottunk, nagyon boldogok voltunk. Egyből el kezdtünk készülni, és így visszagondolva, akkor nagyon nehéznek tűnt a felkészülés és az, hogy összpontosítsunk, de mégis rendkívül összehozta a csapatot a döntőre való előkészület és tanulás. A döntőn rengeteg izgalom volt. Két fordulóban kellett eldönteni, ki jut ki Németországba. Az első fordulóban hármas holtverseny alakult ki, és ebből csak két csapat juthatott tovább. Annyira izgultunk, hogy egyik csapattagunk majdnem elájult. Sikerült bejutnunk. Hatalmas kő esett le a szívünkről, ám még nem volt vége, a döntő még hátra volt. Nem indultunk valami fényesen, az első feladatban az elérhető harminc pontból csak hatot értünk el. Mondanunk sem kell, eléggé el voltunk keseredve. Viszont később jött a fellendülés. A döntő végére sikerült eljutnunk a 4.-helyre. Nagyon hálásak voltunk ezért a helyezésért. A verseny vége után beugrottunk egy Mc Donald's-be. Bár nem jutottunk ki Németországba, mégis elégedettek voltunk az eredménnyel. Sőt amit tanultunk, az sem volt hiábavaló, mert rengeteget épültünk azoknak a személyeknek tanulmányozásából, akiknek az életrajzát sokszor újra és újra átolvastunk. Minden, amit tanultunk, és amit tettünk ez idő alatt hasznos és értelmes volt. Köszönjük a szervezőknek, és a felkészítő tanárunknak, Pozsár Erikának, és Istennek ezt a nagyszerű versenyt."
