Ez volt az első alkalom, hogy színházban jártam, és azt kell mondanom, soha nem fogom megbánni, hogy úgy döntöttem, Judit néniékkel tartok az előadásra. A Pál utcai fiúk mindig nagyon közel állt a szívemhez, így természetesen nagyon kíváncsi voltam rá, hogy a színészek hogyan képesek átadni ezt a fantasztikus történetet a színpadon.
Nem csalódtam. Azt, ahogy az egyik kedvenc gyerekkori regényem, amelyet újra és újra elolvastam, tulajdonképpen életre kel a szemeim előtt, fantasztikus volt látni. Újra átéltem Molnár Ferenc történetét, a színészek játékán, a zenén, a díszleten, egyszóval az egész előadáson keresztül. Olyan élményt kaptunk, amelyet egyetlen egy mozivászon sem tudott volna nyújtani.
Mikor vége lett az előadásnak, kissé kábultan távoztam a teremből. Még mindig bennem zsongtak a dalszövegek, a párbeszédek; megpróbáltam elraktározni az agyamban a produkció minden egyes pillanatát, hogy bármikor fel tudjam idézni azt.
Ami pedig a hab volt a tortán, az az, hogy az előadás után lehetőségünk nyílt fotózkodni Bodnár Erikkel, a fiatal színésszel, aki Nemecseket játszotta. Nagyon hálás vagyok azért, hogy lehetőségem nyílt átélni a színház varázsát, soha nem fogom elfelejteni ezt az élményt. Már alig várom, hogy újra színdarabot láthassak.
Répás Zsófia
10. osztályos tanuló