Az 1848-49-es szabadságharcra emlékeztünk.
Március 15-én a magyar emberek kokárdát tűznek ruhájukra és az épületeken is magyar zászlót lenget a szél. Ennek megünneplésére iskolánkban is összegyűltünk és hallottunk róla, hogy mi a haza: az, amelyért ha kell, térden állva áldozik az ember.
Hogyan kezdődött a szabadság kivívása? 1848 elején Európa több városában forradalmak törtek ki: Palermóban, Párizsban, Berlinben, Délvidéken, Milánóban, Velencében, Nápolyban, Münchenben és végül Pest-Budán is feltámadott a tenger. Az 1848. március 14-e éjjel nagy részét Petőfi virrasztva töltötte… tetteivel vallva, hogy az erős egész nemzetet hordoz szívében. Az akkor még 100 000 lakosú Pesten a Pilvax kávéház volt a legnépszerűbb találkozóhelye az egyetemistáknak, ahol 1848. március 15-én a Pilvax Kör tagjai élükön Petőfivel, Jókaival és Vasvárival elhatározták, hogy maguk vívják ki a sajtószabadságot.
Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Jókai, Batthyány, Vasvári, Irinyi, Bulyovszki, Landerer és Heckenast és még sokan mind a márciusi forradalom kiemelkedő alakjaivá váltak. Hallhattuk a 12 pontot, a proklamációt, hogy „Mit kíván a magyar nemzet?”.
Fiataljaink végigkísérték a márciusi forradalmi ifjúságot a Pilvaxból, az egyetemen át, a nyomdát elfoglalva, aztán a Nemzeti Múzeumhoz és a pesti Városházára. A nemzeti lobogónk, a trikolor színeiről is hallhattunk: a vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja. Petőfi több helyen elszavalta a Nemzeti dalt: "Talpra magyar, hí a haza, itt az idő …". Ezek után legalább 20ezer ember vonult a Dunán át a Várba a Helytartótanácshoz, hogy megnyissa Táncsics börtönének ajtaját. Este díszelőadásra hívták az érdeklődőket a Nemzeti Színházba, ahol Katona József Bánk Bán című darabját adták elő.
A márciusi forradalom nagyon erős kiáltás volt, amelynek hangja Bécsig hallatszott. Megalakult az első felelős magyar minisztérium. Pesten vér nélkül győzött a forradalom, így születése napján ünnepeltük a magyar szabadságot.
„Kokárda lengett, zászló lobogott, a költő kérdett, és felelt a nemzet…”. Fiataljaink nemzeti identitást erősítő dalokat énekeltek: „Magyarország, Magyarország…”.
Emlékeztünk… és hogy mire emlékeztünk?
Hazánk, nemzetünk, szülőföldünk jövőjét előtérbe helyezve Veres Péter szavaival értettünk egyet: „Én nem mehetek el innen…”
Hazádnak rendületlenül, Légy híve, ó magyar…
A március 15-ei megemlékezés rövid összefoglaló videója itt látható:
